Roger Meddows Taylor angol multi-instrumentális zenész, énekes és dalszerző; leginkább a Queen együttes dobosaként ismert. Egyedi dobolási módjának és összetéveszthetetlen, robusztus, magas hangjának köszönhetően hamar hírnevet szerzett magának. 2020 óta a Brit Birodalom Rendjének tisztje (OBE) a zenéért tett szolgálataiért
GYEREKKOR – KORAI ÉVEK
Roger Taylor 1949. július 26-án született Roger Meddows Taylor néven az angliai King’s Lynnben, Norfolkban, Winifred és Michael Taylor gyermekeként. Van egy négy évvel fiatalabb húga, Clair. Gyerekkorában a család többször költözködött. Kezdetben a High Street 87. szám alatt lakott, később a King’s Lynn-i Beulah Streetre költöztek. Ott iratkozott be a „Rosebury Avenue School”-ba.
Roger már kiskorától kezdve élénken érdeklődött a zene iránt. Már zsenge korában elkezdett zenét tanulni. Mielőtt azonban a dobolás felé fordult volna, gitározott és ukulelén játszott.
Már hétéves korában néhány barátjával megalakította első zenekarát, a Bubblingover Boys-t, amelyben ukulelén játszott.
Majd a család továbbköltözött a délnyugat-angliai Cornwall megyében található Truroba. Rövid ideig a Truro Cathedral Schoolba járt; majd 13 éves korában a Truro School nappali tagozatára került. 15 évesen Roger tagja lett a Reaction nevű, félprofi rockzenekarnak, amely főként a Truro School fiú tanulóiból állt. Taylor eredetileg gitározni tanult, de amikor rájött, hogy a doboláshoz természetesebb érzéke van, ezt választotta főhangszerének. Autodidakta módon, saját maga tanulta meg, hogyan kell hangolni a dobokat. A váltásra a Who együttes dobosa, Keith Moon is inspirálta, a korai Who lemezeken hallható nagyszerű dobhangok miatt. Nagy hatással volt rá Mitch Mitchell, a The Jimi Hendrix Experience dobosa is, akit Roger Taylor korai példaképének nevezett.
„Én először gitárt fogtam, de nagyon nehéznek találtam, és úgymond áttértem a dobokra, mert sokkal könnyebbnek találtam őket – gondolom, ez a természetes adottságok esete volt. Mitch Mitchell (The Jimi Hendrix Experience dobosa volt) akkoriban a példaképem, és még mindig úgy gondolom, hogy Mitch Mitchell-t hallgatni, különösen a korai anyagokat Hendrixszel együtt (Jimi Hendrix), egyszerűen fantasztikus.”
A középiskola elvégzése után, 1967-ben beiratkozott a London Hospital Medical College-ba, ahol fogorvosnak tanult. Ezt azonban nem találta elég érdekesnek. Később biológiából szerzett diplomát az „East London Polytechnic”-ben.
1968-ban indult el az igazi zenei karrierje, melyben fontos szerepet játszottak az egyetemi évek alatti találkozások a leendő zenekarok tagjaival. 1969-ben találkozott Freddie Bulsaraval is, akivel akkor egy házban is laktak, és együtt vittek egy standot a Kensingtoni piacon, hogy megélhetésüket biztosítsák. A további évek pedig maga a sikertörténelem.
KARRIER
Az első igazi siker az 1968-ban Brian May (gitár) és Tim Staffel (ének, basszusgitár) által alapított Smile együtteshez való csatlakozása után érkezett (dobos). A zenekar mindössze két évig, 1970-ig működött, mikor Staffel kilépett az együttesből. A két év alatt 9 ismertebb dallal rukkoltak elő, melyből később, 1992 decemberében – mikor újra összeálltak egy pár dal erejéig-, az „Earth” és a „If I Were a Carpenter” című dalokat adták elő Brian May-el és Tim Staffel-el.
1970-ben, Tim Staffel távozása után, Freddie Bulsara – ismertebb nevén Freddie Mercury (ének)- csatlakozásával, majd John Deacon basszusgitáros 1971-es belépése után, megalakult a Queen együttes, ahol Brian May – gitárosként- , Roger Taylor – dobosként vált- világhírűvé a következő évtizedekben.
„Volt egy viccünk, hogy mi akartunk a legnagyobbak lenni. Ez egy vicc volt, de a tudat alatt tényleg komolyan gondoltuk. Az első helyezett sokkal jobb, mint a második.”
Roger Taylor kiemelkedő dalszerző volt a zenekarban, általában egy vagy két számmal járult hozzá egy-egy stúdióalbumhoz (majdnem 30 dalt írt, ebből 4 a bandával közös szerzemény). Ezek közül sokban ő maga is énekelt. Roger Taylor hangja nagyon jól felismerhető volt, mind a magas hangterjedelem miatt (az élő fellépések során gyakran elérte az E5-öt teljes hangján), mind a reszelősség miatt. Rendkívül magas, néha A5 fölé emelkedő falsettója a Queen énekharmóniáira volt jellemző, néha pedig női hangként, vagy szintetizátor hatásként, mint az „In The Lap Of The Gods” magas, sikolyszerű hangzásában.
Roger nevéhez sikeres szólókarrier fűződik. Már 1977-ben megjelent az „I Wanna Testify” és „Turn on the TV” dalokat tartalmazó kislemeze. 1981-től napjainkig további hat stúdióalbummal jelentkezett, melyekről több szerzeménye kislemezként is forgalomba került.
Első szólóalbuma, a „Fun In Space” 1981-ben jelent meg. Az album minden dalát Roger énekelte, s szinte minden hangszeren játszott, beleértve időnként a zongorát is. Az album megjelenésekor a Queen intenzíven turnézott, így Taylor számára lehetetlen volt, hogy az albumot a lehető legteljesebb mértékben promotálja. Az album dalaiból három kislemez került ki, melyeket különböző tévéműsorokban próbált népszerűsíteni, például a „Future Management” címűt az angol Top Of The Pops-ban mutatták be. A másik két kislemez a „My Country” és a „Lets Get Crazy” volt, mely csak az Egyesült Államokban jelent meg.
A következő szólóalbuma 1984 júliusában jelent meg, azokból a dalokból, melyek nem kerülhettek fel a Queen „The Works” albumára. Az album címe a Strange Frontier lett, borítójára pedig Roger a The Works számára készült fotójának pixeles változata került. Az albumról három kislemez készült, a címadó Strange Frontier, ahol Freddie Mercury és John Deacon együttesen vendégszerepelt a felvételen, míg a B oldal „I Cry For You” dalát John Deacon remixelte. A „Beautiful Dreams” Portugáliában jelent meg, míg a „Man On Fire” Roger kedvence lett az élő koncerteken. A Queen The Works turnéja lehetetlenné tette a kislemezek népszerűsítését, és az albummal egyetlen tévéműsorban sem tudott megjelenni, ugyanezen okok miatt a tervezett turnét sem lehetett megvalósítani.
A Queen 1986-os Magic Tour-ját követően Taylor megalakította a második együttesét, a The Cross-t, ahol mint frontember szerepelt, gitározott és énekelt is. Az együttes további tagjai voltak: Spike Edney billentyűs – aki a ’80-as évektől kezdve a Queen koncertek rendszeres vendégszereplője volt-, Clayton Moss gitáros, Peter Noone basszusgitáros, és Joshua McRae dobos. Az első albumuk, a ”Shove It” 1987-ben jelent meg, mérsékelt fogadtatással. A következő album, az 1990-es „Mad, Bad, and Dangerous to Know” volt. Roger a Queen dobosaként vállalt kötelezettségei miatt már nem tudott olyan mélyen részt venni a dalírásban, így az első albummal ellentétben – amelyen az összes dalt ő írta-, ezen minden számnak más volt a szerzője. Ez a kiadványuk már jelentős sikereket ért el, főleg Angliában és Németországban. Az 1994-es Blue Rock is az együttes jobbik munkái közé tartozott, de ettől függetlenül végül az együttes feloszlott.
1994-ben Roger Yoshiki Hayashi-val, az „X Japan” rockbanda dobosával és zongoristájával dolgozott együtt, és kiadta a „Foreign Sand” című dalt és a The Cross „Final Destination” című dalának egy feldolgozását. A ”Happiness?„ szerzeményt pedig Freddienek ajánlotta, mely címadója lett Roger harmadik, hivatalos szólóalbumának; amely egy olyan politikailag tematikus album, ami különféle kérdésekkel – mint például a neonácik felemelkedésével (Nazis 1994), a harmadik világban élő népek nehéz helyzetével (Revelation), politikai és vallásos képmutatással (The Key) foglalkozik. Taylor elhagyta a derűs rockot. A nagylemez a brit lemezeladási listán a 32. helyig jutott, és mindössze két hetet töltött a listán. Az albumról a „Nazis 1994” lett Taylor első slágere Angliában, és ezt követte két másik brit Top 40-es sláger, a „Happiness” és a „Foreign Sand”.
„Mi (popsztárok) emberek vagyunk, nem androidok. Van világnézetünk. Nekem is van véleményem, és nem értem, miért ne használhatnám fel a művészetem egy részét arra, hogy ezeket hangoztassam. Szerintem a zene az egyik legerősebb médiaerő a mai világban.”
Az Electric Fire, Roger Taylor negyedik stúdióalbuma 1998 augusztusában jelent meg. Az album nagyobb sikert hozott, mint az azt megelőző „Happiness?”. Az album tartalmaz egy John Lennon feldolgozást, a Working Class Hero-t.
Az albumnak két kislemeze jelent meg, ezek közül az első a „Pressure On”, a második pedig a „Surrender” volt. Az albummal Roger nem akart turnézni, hogy népszerűsítse, ám miután 1998-ban megkapta a Guineness Rekordok Könyvének díját, az 1998. szeptember 24-i Cyberbarn online show-jáért – amely a valaha volt leghosszabb online közvetítés volt egy koncerten-, és miután az „Electric Fire” albuma jól fogyott, úgy döntött, hogy turnézik egy hónapig az Egyesült Királyságban 1999 márciusában.
2003 november 29-én a Nelson Mandela Alapítvány javára indított adománygyűjtés céljából a dél-afrikai Fokvárosban, 40 ezres közönség előtt zajló, 46664 néven szereplő koncerten elhangzott Roger „Say It’s Not True” című száma is.
Roger 2004 és 2009 között a Queen + Paul Rodgers formációban működött (lásd Queen történelem XXI. századi része).
A „Fun on Earth”, Roger Taylor ötödik stúdióalbuma 2013. november 11-én jelent meg az egyesült királyságbeli Virgin EMI és az amerikai Hollywood Records gondozásában. az albumot 2008 végén és 2009-ben rögzítették, miután a Queen + Paul Rodgers Rock the Cosmos turnéja befejeződött. Ez volt az első album, amelyen a 2008-as The Cosmos Rocks és a Queen + Paul Rodgers mellett dolgozott, és az első szólóalbuma az 1998-as Electric Fire óta.
„Csak remélem, hogy az embereknek tetszik, és remélem a legjobbakat. Néha elgondolkodtam, hogy ’Miért csinálom ezt?’ De a zene az, amit csinálunk. Semmi sem megy könnyen, de megéri.”
(2013-as szólóalbumáról, a Fun On Earth-ről)
Roger 2012-től napjainkig a Queen + Adam Lampert formációval turnézik kisebb-nagyobb kihagyásokkal (lásd. Queen történelem XXI. század része)
„Nem fogunk úgy fellépni, hogy valaki Freddie Mercury-t játssza. Azok vagyunk, akik most vagyunk; nem azok vagyunk, akik akkor voltunk, csak kimegyünk, és eljátsszuk a dalainkat.
(a Freddie Mercury nélkül való fellépésről)
Az „Outsider” Roger Taylor hatodik stúdióalbuma – melyet a COVID 19 járvány miatti karantén ihletett – 2021.október 1-jén jelent meg.
Az album néhány száma Roger korábbi számainak újrafelvétele. Az „Absolutely Anything” Roger témájának egy másik változata az azonos című 2015-ös filmhez. Míg a „Foreign Sand” a 1994-es kislemezének újrakeverése. A „Journey’s End” eredetileg kislemezként jelent meg 2017-ben, és az albumon egy „2021-es mixben” mutatják be. Roger 2019-es „Gangsters Are Running This World” című kislemeze – amely Vlagyimir Putyin orosz elnökről és Jair Bolsonaro brazil elnökről szól- két változatban jelenik meg. Az album népszerűsítésére 2020 október 2. és október 22. között egy 14 koncertes turné indult az Egyesült Királyságban.
MAGÁNÉLET
Roger Taylor nem csak tehetséges dobos, énekes és dalszerző, emellett családos ember is. Magánélete a mai napig felkelti a rajongók érdeklődését
Roger 1977-ben a Queen News of the World című albumának készítése alatt ismerkedett meg Dominique Beyrand-dal. Dominique akkoriban Richard Bransonnak dolgozott, aki a Queen ingyenes Hyde Park-beli koncerjét menedzselte. 1980 és 1987 között éltek együtt, két gyermekük született: Felix Taylor 1980-ban – ma színészként ismert -, és Rory Eleanor Taylor 1986. május 29-én – ma orvosként praktizál-. Taylor és Dominique Beyrand a két gyerek vagyonöröklésének érdekében összeházasodnak. Abban az időben Roger egy másik lánnyal, Deborah Leng modell/színésznővel találkozott, aki a „Breakthru” videójában tűnt fel.
Roger az érdekházassága után egy hónappal már összeköltözött Deborah Lenggel és 2002 évvégéig éltek együtt. Kapcsolatukból három gyerekük született: Rufus Tiger Taylor 1991 márciusában. A Tiger nevet az akkor már nagybeteg Freddie Mercury javaslatára kapta. Rufus ma az ismert brit együttes, a The Darkness dobosa. Tiger Lily Taylor (1994. október 10.) mai napig modellkedik. A Tiger nevet ő is Mercury tiszteletére kapta. A pár harmadik gyereke Lola Daisy May Taylor 2000 április 2-án született, és nővéréhez hasonlóan ő is a modellkedés mellett döntött. Roger és Deborah 2002 végén szakítottak.
Roger 2010 augusztusában feleségül vette a dél-afrikai születésű Sarina Rose Podgietert, akivel azóta is együtt él a Surrey állambeli Guildfordban, – de van házuk a cornwalli Helfordban is-. 2015-ben Sarina Taylor színésznőként és producerként részt vett a Solitary című díjnyertes drámában, amelyben mostohafia Felix Taylor mellett játszott. De Sarina társproducer volt és szerepelt Roger Taylor 2017-es Journey’s End (2017) című klipjében, amely rögtön az első helyre került a brit Music Video iTunes listáján, és egyidejűleg világszerte a top 10-es zenei videós listán szerepelt.
Roger nagyszerű apa, kapcsolatai bármennyire nem voltak bonyodalom-mentesek, a gyermekei nem kérhettek volna jobb apát. Roger mindenképpen hatással volt minden gyerekére. Sikere egyértelműen arra ösztönözte a legtöbbjüket, hogy a szórakoztató világban építsenek karriert. Mind az öt gyerekének kiváló kapcsolata van édesapjukkal. Roger 2020 májusában, egy interjúban így nyilatkozott:
„Szeretném azt hinni, hogy a gyerekeim mindig egy csapatként gondolnak magukra. Felnőttként mindig ott lesznek majd egymásnak. Nyilvánvaló, hogy voltak veszekedéseik, de olyan szép nyaraik voltak együtt, amikor együtt utaztunk a családi hajóval, ami még közelebb hozott minket, és az összetartozás pillanataival ajándékozott meg bennünket.”
„Az életben még mindig a gyerekek a legfontosabbak, és remélhetőleg az enyéimre jól vigyáztam. És hogy mindannyiuk sorsa jól alakult.”
AMIT MÉG ÉRDEMES TUDNI ROGER TAYLORRÓL
Kedvenc zenészei: Jimi Hendrix, John Lennon, Bob Dylan.
Autodidakta módon kialakított rock-dobstílusát a drámai hangsúlyok, a fegyelmezett kíséret és a rövid, de utánozhatatlan variációk alkotják. A ’80-as évek elejéig a Queen koncerteken két hatalmas üstdobon szólózott 10 percet – ma már gyakran viccelődik azzal, hogy utálja a hosszú dobszólókat és megérti azokat, akik közben kimennek hot dogért. Jelenleg Zildjian cintányérokon és Ludwig, illetve Sleishman dobokon játszik. Régebbi koncerteken használt Gretsch és más dobokat, saját emblémás Vic Firth verőkkel dobol. Komoly gitárgyűjteménye van, a Queen lemezein több alkalommal az ő gyűjteményének darabjai láthatók / hallhatók (például Crazy Little Thing Called Love hangfelvételén, ill. A Kind Of Magic videóklipben).
A szeme fényérzékeny, ezért szinte minden fotózáson, koncerten és nyilvános eseményen napszemüveget visel. Ő volt az első brit, aki a királyi család tagjain kívül még életében szerepelt egy angol bélyegen.
Autóbolond hírében áll: kedvence a brit autóipar remeke, az Aston Martin. Első Ferrarija a ’70-es években kigyulladt egy francia autópályán.
Roger szenvedélyes hajós: korábban Ga Ga nevű hajóján, ma Tigerlily nevű vitorlásán szeli a Földközi-tenger és az óceánok hullámait.
Kortárs festményeket gyűjt, kedvencei közé tartozik Joan Miró.
Sokat síel, 2000-ben pedig kipróbálta az olimpiai bob pályát St. Moritz-ban.
ÉLETFILOZÓFIA – IDÉZETEK
„Vannak sztereotípiák, és egészen elképesztő, hogy a zenekarok tagjai milyen gyakran követik ezeket a sztereotípiákat. Az énekesek mind hiúak. A gitárosok mind hiúak, de nem vallják be. A basszusgitárosok csendes emberek, a dobosok pedig nagyon izgalmas emberek.”
„Van valami nagyon szép abban, hogy az estét azzal töltöd, hogy ütögeted a dolgokat.”
(a dobolásról)
„Fantasztikusan jó vele zenét írni. Megvan a helyük, borzasztóan hasznosak a zenész számára, de csak egy újabb eszköz. Soha nem fogják helyettesíteni a jó dobost. Sok zenekart, akik ezeket használják, én írógépes zenekaroknak hívom őket, mert alapvetően a mintahangokat programozzák, igazi dinamika nélkül, pedig a dinamika nagyon fontos. És a felvételek nagyon laposnak és kétdimenziósnak hangzanak, míg egy igazi dinamikával és egy jó dobossal egy másik dimenziót, mélységet tudnak adni a zenekarnak, és ezért van az, hogy azok a zenekarok, akik együtt játszanak, amikor a lemezt készítik, mindig jobban fognak szólni.”
(a dobgépekről)
„Láttam Buddy Richet játszani. Csodálatos volt, fantasztikus. Azt mondanám, hogy pusztán technikailag ő a legjobb, akit valaha láttam.”
„Minden idők legnagyobb rock’n’roll dobosa John Bonham volt (többek között a Moby Dick, a Led Zeppelin dobosa volt), aki olyan dolgokat csinált, amiket korábban senki sem gondolt volna lehetségesnek a dobfelszereléssel. És a legnagyobb hangzást is kihozta a dobjaiból – óriási hangjuk volt, és csak egy nagydob. Annyira gyors volt rajta, hogy többet csinált egy nagydobbal, mint a legtöbb ember hárommal, ha tudott volna velük bánni. És volt technikája, fantasztikus ereje és óriási érzéke a rock’n’rollhoz. A „When the Levee Breaks”-nél (Led Zeppelin dal – ford.) a heavy dobok archetipikus hangzása – soha nem volt jobb – olyan, mint egy gőzhenger, hatalmas basszusdob. „
„Amikor először láttam a Led Zeppelint, Bonzo (John Bonham) csak besétált a színpadra, és csak bemelegített 10 másodpercig. Freddie (Freddie Mercury) és én majdnem hanyatt estünk, egyszerűen nem hittünk a hangerőnek és a hangzásnak. Az emberek még ma is próbálják utánozni a Led Zeppelint. Amerika tele van dobosokkal, akik megpróbálnak úgy játszani, mint John Bonham.”
„Azt hiszem, talán tudat alatt a Beatles albumai is hatással voltak ránk (a Queenre), különösen a későbbi albumok, mint a Rubber Soul, a Revolver és az Abbey Road. Ezek nagyon eklektikus albumok voltak.”
„Freddie és én láttuk az első Ziggy koncertet a Friar’s Aylesbury-ben. Az én Minimmel mentünk oda. Imádtuk. Három héttel korábban láttam őt ott, hosszú hajjal és ruhában. Hirtelen láttad ezt a tüskés fejet a színpadon. Azt gondoltad, hogy mi van???? Úgy néztek ki, mint az űrhajósok.”
(David Bowie-ról)
„A kezdetekben a szintetizátorok úgynevezett monofonikusak voltak, egyszerre csak egy hangot lehetett játszani. De aztán hirtelen elkezdtek olyanokat gyártani, amelyeken akkordokat lehetett játszani, és sokkal használhatóbbá váltak, mint hangszerek, eszközök és egyéb dolgok. Vettem egyet, bevittem a stúdióba, és Freddie azt mondta: ’Ez jó, próbáljuk ki!’. Elkezdtük elég sokat használni a lemezeinken, és azt hiszem, a nyolcvanas években inkább olyan lemezeket készítettünk, amelyeket tisztán popzenének neveznénk, míg a hetvenes években úgy gondoltunk magunkra, mint egyfajta hard rock zenekarra.”
„Nagyon sajnálattal hallottam Philről. Szörnyű volt. Azt hiszem, egyidősek vagyunk. Időnként fülzúgásom van, amivel meg tudok birkózni, de azt kell mondanom, hogy egy kicsit megvisel. Az egyetlen rendellenes dolog, amivel rendelkezem, hogy mindkét kezemen a gyűrűsujjamon van egy kis ízületi gyulladás. Ez egy elhasználódott ízület a túl sok megerőltetés és stressz miatt. De nem befolyásolja a játékomat, ami jó.”
(Phil Collins sérülés miatti visszavonulásáról)
„Sid egy idióta volt, tudod. Egy idióta volt.”
(Sic Viciousról, a Sex Pistols basszusgitárosáról, aki drogtúladagolásban hunyt el)
„Szerintem az ‘Under Pressure’ az egyik legjobb dalunk volt – bár nem a legjobb felvételeink egyike. Azt hiszem, ha figyelmesebben vettük volna fel, akkor jobb lett volna, mint amilyen lett.”
Szerző: Pajlócz Júlia
Források:
24celebs.com, Wikipedia (Roger Taylor), NME.com, rogertaylorofficial, Quora.com, spahotelorchidea.com, goldminemag.com