John Deacon-t leginkább a Queen legfiatalabb tagjaként, mint a zenekar basszusgitárosát ismerjük, aki utolsóként csatlakozott az együtteshez. A ma már inaktív angol zenész számos slágerlistás dalt komponált a zenekar számára, de aktívan kivette részét a zenekar pénzügyi irányításában is.
GYERMEKKOR – ISKOLAI ÉVEK – KORAI ZENEI PRÓBÁLKOZÁSOK
John Richard Deacon 1951 augusztus 19-én Arthur Henry Deacon és Lillian Molly Deacon első gyermekeként született Leicesterben a London Roadon lévő St Francis’ magán kórházban. Édesapja ekkor a Norwich Union biztosítónál dolgozott. John gyerekkorát ebben a városban töltötte szüleivel és az 1956-ban született Julie húgával együtt. 1956 szeptemberében Johnt a szülei beíratták az evingtoni Lindon Junior School-ba.1958-ban, 7 évesen kapta első elektromos gitárját, egy piros műanyag Tommy Steele-t. Egy későbbi interjújában így fogalmazott:
„Sokat volt nálam, de nem igazán játszottam vele, úgy tűnt, semmi sem működött úgy, ahogy elképzeltem.”
1960-ban a család Oadbyba, Leicester külvárosába költözött, ahol Johnt beíratták a Langmoor Junior Schoolba. Bár nagyon szerette a zenét, főleg a Beatles-t , fő hobbija az elektronika volt, és ezt a szenvedélyét leginkább apjával osztotta meg.
1962-ben, 11 éves korában iratkozott be az Oadbyban lévő Gartree High School, akadémiai státusszal rendelkező koedukációs középiskolába. John itt határozta el, hogy megtanul akusztikus gitáron játszani, amihez a gitárt hajnali újságkihordásokból vette meg. Ugyanebben az évben édesapja szívinfarktusban meghalt, ami nagyon megviselte a kis Johnt, hiszen nagyon közel álltak egymáshoz.
1965-ben 14 éves korában alapította meg első zenekarát, a The Oppositiont, amelynek további tagjai Nigel Bullen, Clive Castledine és Richard Young voltak.
„John kezdetben ritmusgitározott. Ő volt az akkordok embere, a csapat John Lennonja, ha úgy tetszik.”
– nyilatkozta egykor Nigel Bullen.
Legelső fellépésük ebben az évben, szeptember 25-én egy Castledine irodaházban tartott bulin volt, majd december 4-én az Enderby Co-Op Hallban játszottak egy helyi zenekar, a Rapids Rave előzenekaraként. A honoráriumuk 2 font volt.A The Opposition nem volt túl ambiciózus csapat, nem indultak tehetségkutató versenyeken, nem küldtek demoszalagokat egy lemezkiadónak sem, csupán egy háromsávos átíró (acetát) lemez készült, az is magánfogyasztásra, és ritkán került a belső körökön kívülre.
A The Opposition szerény kilátásait talán jól jelzi, hogy a sztárságra való legígéretesebb lehetőségét, a beatversenyt lefújták, mielőtt esélyük lett volna a döntőben játszani. John Deacon és barátai számára úgy tűnt, hogy pusztán a zenekarban való szereplés elég jutalom számukra. Mindezt figyelembe véve könnyű elképzelni, milyen reakciót váltott ki a következő történet, amelyet a hatvanas években meséltek a The Opposition egyik gitárosának, Ronald Chester-nek:
„Volt egy tanár, aki a Beachamp iskolában dolgozott, ahová John is járt, aki jóslással is foglalkozott. Egy szombaton elmentek hozzá, és azt mondta: ’John Deacon világhírű és nagyon-nagyon gazdag lesz’. Természetesen mindannyian dőltek a nevetéstől. John ennek hatására elhatározta, hogy ez pontosan meg fog történni. De mindannyian azt hitték, hogy ez csak egy vicc”.
Megalakulásuk első évében megváltak basszusgitárosuktól, Clive Castledine-től, aki a leggyengébb láncszemnek bizonyult a csapatban.
„Egy 1966. április 2-i bejegyzésben ez áll:’Clive-ot szombat délután kidobtuk. Volt egy próba Deaky konyhájában, és Deaky állt be basszusgitározni. Sokkal jobban játszott.’”
Richard Young
1966-ban John a Richard Youngtól kölcsönzött pénzből megvette élete első EKO basszusgitárját, s ezzel egy időben ő lett a zenekar basszusgitárosa, mely neve „The New Oppositionra” változott.
„Johnnak nem volt basszusa, ezért lementünk a Cox’s zenei boltba a King Streetre Leicesterben, és vettünk neki egy EKO basszust 60 fontért. Én fizettem érte, de azt hiszem, végül visszafizette.”
Richard Young
John még az év szeptemberében beiratkozott a Beachamp Grammer Schoolba. A zenekart ugyanabban a hónapban szerződtették az atherstone-i Tudor Rose pubba, de John nem tudott csatlakozni hozzájuk anyja tiltakozása miatt.
„John nem játszik egyetlen kocsmában sem”
– jelentette ki Molly Deacon.
Október 2-án. Dave Williams és Ron Chester csatlakozott a The New Oppositionhoz, és beneveztek a Midland Beat Contest tehetségkutatóra. Minden előválogatót megnyertek, így bejutottak a döntőbe, amelyet végül töröltek és a versenyt lefújták.1967.májusában a zenekar a Leicester Kaszinóban tartott fellépése után „The Opposition”-ra változtatta vissza a nevét, s abban az időben két go-go táncosuk is volt.1968 márciusában pedig egy a Gartree Schoolban tartott koncertre „The Opposition Arts”-ra változtatták a nevüket, mert Dave Williams az iskola művészeti hallgatója volt.
1969.júniusában John Deacon a Beachamp Gimnáziumból nyolc tárgyból kiemelkedő szinttel – angol nyelvből, angol irodalomból, matematikából, fizikából, kémiából, biológiából, franciából és speciális matematikából –, és további három tantárgyból kitüntetéssel távozott.
Az Arts-szal az év augusztus 29-én volt az utolsó fellépésük a Great Glenn Youth and Sports Center Clubban.
John 1969. októberében beiratkozott a Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskolára, a Londoni Egyetem tagintézményébe, hogy elektronikát tanuljon.
1970 októberében egy új zenekar, a „Queen” koncertjét nézte meg a Kensingtonban található College of Estate Managementben (Vagyonkezelő Főiskola).
„Mindannyian feketébe voltak öltözve, és a fények is nagyon halványak voltak, így igazából csak négy árnyékos alakot láttam. Akkoriban nem tettek rám maradandó benyomást.”
idézet az „As It Began” című könyvből
November 21-én egy lakótársával, Peter Stoddart gitárossal, Don Cater dobossal és egy másik, csak Albertként emlékezetes gitárossal megalapítottak egy R&B kvartett-et. Egyetlen koncertjüket a Chelsea College-ban adják, a Hardin & York és az Idle Race előzenekaraként.
„Az oadby-i fiú ritka önreklámozási rohamaként, a zenekart sietve Deacon névre keresztelték.”
Mark Hodkinson „Korai évek” c. könyvéből
1970 végére John Deacon már egy kiváló basszusgitáros volt, csúcsfelszereléssel. Élvezte a jammelést a barátaival, de valami többre vágyott. Még Oadbyban végigjárta a saját zenekara megalakításának és működtetésének iskoláját, és zenészként is fejlődött. Most már eléggé magabiztos volt a képességeiben, és már volt annyi tapasztalata, hogy már befutott együtteseknél is meghallgatásra jelentkezzen. Elkezdett válaszolni a Melody Makerben megjelent hirdetésekre, bár egyetlen lehetőséget sem ajánlottak fel neki. John 1971 elején, ebben a keresési időszakban barátjával, Peter Stoddarttal és Peter barátnőjével, Christine Farnell-lel elment a Maria Assumpta Tanárképző Főiskola diszkójába. Johnt bemutatták Christine két barátjának, Roger Taylornak és Brian Maynek, akik elmondták, hogy ők egy Queen nevű együttesben játszanak, de épp most vesztették el a basszusgitárosukat.
Néhány nappal később újra találkoztak az Imperial College egyik előadótermében, amelyet próbahelyként használtak. John hozott magával egy kis gyakorló erősítőt – amivel a többiek cukkolták őt- s végigjátszottak néhány eredeti számot, majd Johnnak azt mondták, hogy próbálja meg belelátni magát a zenekarba. Brian megtanította neki a „Son And Daughter” akkordjait is, amely dal a Queen első kislemezének B-oldala lett. A próbát a kötelező blues jammel zárták, és a befejezés előtt a Queen eredeti három tagja már biztos volt benne, hogy megtalálták az utolsó tagot.
„Úgy gondoltuk, hogy nagyszerű volt. Mindannyian annyira összeszoktunk, és annyira túl voltunk már a problémázgatásokon. Úgy gondoltuk, hogy mivel csendes volt, túl nagy felfordulás nélkül beilleszkedik majd közénk. Nagyszerű basszusgitáros is volt – és az a tény, hogy varázsló volt az elektronikával, mindenképpen döntő tényező volt”.
Roger Taylor
QUEEN ALATTI ÉVEK – ÉVRŐL – ÉVRE
(John Deacon a középpontban saját és mások nyilatkozataival)
HETVENES ÉVEK
John Deacon első koncertje a Queennel 1971. július 2-án egy surrey-i főiskolán volt.
„Deacky nagyon örült, hogy az egyik kedvenc pólóját viselhette, de Freddie, akinek nem tetszett, ragaszkodott hozzá, hogy kölcsönadjon neki egy pólót. Nem volt valami jó kezdés, de ez nem tántorította el őket, és a koncert, bár kicsi volt, elfogadható sikert aratott.”
Idézet az „As It Began” c. könyvből
A július 17-én kezdődő Cornwellben zajló turnéról John így nyilatkozott:
„Azért volt jó, mert nem sokkal azután, hogy csatlakoztam, nagyon jól megismertük egymást, és ez összehozott minket, mint csapat.”
1972. január 28-án a Bedford College-ban tartott koncerten a közönség mindösszesen hat főből állt. John ezt élete legkínosabb eseményének nevezte.
Ez év júniusában John Deacon első osztályú kitüntetéssel diplomát szerzett a Chelsea College-ban elektronikából, majd folytatja tanulmányait az akusztika és rezgéstechnika mesterképzésen.
1973. július 13-án megjelent a Queen első albuma, ahol John neve Deacon Johnként szerepel.
1974 március 1-jén indult az első főzenekaros brit turnéjuk, s John ekkor dönt úgy, hogy főállású zenész lesz.
A második albumuk, a Queen II. március 8-án jelent meg az Egyesült Királyságban, amiről Deacon így nyilatkozott:
„Nagyon unalmasan hangzik, de nem tudtunk olyan címet találni, amelyben mindannyian egyetértettünk volna”.
Április 16-án pedig az első amerikai turnéjukat kezdték meg, a Mott The Hoople előzenekaraként. November 8-án jelent meg a harmadik albumuk, a Sheer Heart Attack az Egyesült Királyságban. Ez az album tartalmazza John Deacon első szerzeményét, a „Misfire” című dalát. Európai turnéjukat november 23-án kezdték meg.
„John Deacon a fotósunk neve …” – ez áll annak az 1974. december 21-én megjelent amerikai DISC Magazinnak a címlapján, amely Deacky fotóit tartalmazza, a turnén lencsevégre kapott ritka pillanatokat zenésztársairól.
1975.március 29-én koncertet adtak a kaliforniai Santa Monica Civic Auditoriumban.
„A koncert alatt, a teltházas közönség előtt John felhasította a nadrágját. Freddie ezt rendkívül viccesnek találta, és az egész koncert alatt kíméletlenül gúnyolta őt, amíg le nem tudott osonni és átöltözni.”
részlet az „As It Began”c. könyvből
Április 17-én kezdődött az első japán turnéjuk. John részt vett néhány tévés szereplésen.
1975 november 21-én jelent meg az Egyesült Királyságban negyedik albumuk, A Night At The Opera címmel. Az album tartalmazza John „You’re My Best Friend” című dalát.
„Igazából nagyon elégedett vagyok ezzel. John tényleg a saját lábára állt. Brian May és én írtuk az összes dalt korábban, ő pedig a háttérben volt; nagyon keményen dolgozott, és a dala nagyon jó, nem igaz? Nagyon szép. Még a sokoldalúságot is növeli, érted, mire gondolok. Jó, hogy négy ember írhat, és mind erős, mert tudod, ha John vagy bárki más olyan dalt írna, amit gyenge dalnak tartanánk, az soha nem kerülne fel az albumra. Szóval nagyon keményen kellett dolgoznia rajta, hogy tartsa a színvonalat.”
Freddie Mercury, rádióinterjú, 1976
1976 március 18-án megjelent az Egyesült Királyságban a”You’re My Best Friend” című dal, mely a slágerlistán a 7. helyezést érte el; az USA-ban és Japánban pedig június 10-én jelent meg, s az Egyesült Államokban a 16. helyig jutott a slágerlistán.
„Abszolút sláger lesz, gyönyörű harmóniák, markáns gitárakkordok és Freddie kiváló hangján…. Azonnali number one!”
Zenekritika a korabeli SOUNDS Magazinból
December 10-én jelent meg ötödik albumuk, az A Day At The Races az Egyesült Királyságban, John Deacon „You And I” című dalával.
„Ez John Deacon egyik száma, az ő közreműködése ezen az albumon. A dalai jók, és tulajdonképpen minden alkalommal egyre jobbak. Igazából kezdek egy kicsit aggódni.”
Freddie M., Capitol Radio interjú, 1976
Freddie egy másik nyilatkozata az 1977-es Circus Magazine-ból:
„Ez John Deacon száma. Nagyon John Deacon-szerű, durvább gitárokkal. Miután megcsináltam az éneket, John beletette ezeket a gitárokat, és a hangulat megváltozott. Szerintem ez az eddigi legerősebb dala.”
„Deacon valószínűleg a Queen legpoposabb szerzője, amit a ’ You’re My Best Friend ‘ is bizonyít. A ’You And I’ sokkal igényesebb, de még mindig a leglágyabb szám az albumon. A dal lehetőséget ad a zenekarnak, hogy kipróbálják magukat egy klasszikus popdal hangzásában, s ez jól működik.”
Melody Maker zenei kritikája, 1976.dec.6.
1977. október 28. Megjelenik az Egyesült Királyságban a News Of The World című hatodik albumuk. Tartalmazza a „Spread Your Wings” és a „Who Needs You” című John Deacon dalokat. December 16-án egy San Diego-i késői buli után John jobb keze átszaladt egy üvegablakon, tizenkilenc öltéssel varrták össze. A maradék négy koncertet így bekötött kézzel folytatta.
1978.januárjában a Queen megalapítja a Queen Music Ltd-t és a Queen Films Ltd-t. John aktív szerepet vállalt a két cég működtetésében.
„Én vagyok az egyetlen, aki tényleg szemmel tartja, hogy alapvetően mennyi pénz jön be, mennyi megy ki, és a legtöbbet én tudok a pénzügyi helyzetünkről.”
– nyilatkozta a Sounds Magazinnak
Február 10-én a „Spread Your Wings” című dala megjelenik az Egyesült Királyságban, és a 34. helyig jut a slágerlistán. November 10-én pedig a Jazz albumuk jelenik meg Egyesült Királyságban, mely tartalmazza az „If You Can’t Beat Them” és az „In Only Seven Days” című dalait. 1979. június 22-én megjelent az Egyesült Királyságban a nyolcadik és egyben első élő albumuk, a „Live Killers”.
„Ez tényleg egy eléggé mamut erőfeszítés volt, és valószínűleg túlzásba vittük a felvételt ahhoz képest, amit kihoztunk belőle.”
John Deacon, Bass by Appointment Magazine
NYOLCVANAS ÉVEK
1980.június 30-án az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban megjelent a The Game című kilencedik albumuk. Az albumon találhatóak az „Another One Bites The Dust” és a „Need Your Loving Tonight” című dalok is. John így nyilatkozik a Sounds Magazinnak:
„Kísérletezni akartunk az összes új stúdiófelszereléssel. Mindig is szerettünk volna kipróbálni bármi újat vagy mást felvétel közben. A szintetizátorok akkoriban annyira jók voltak, nagyon fejlettek voltak a korai Moogokhoz képest, amelyek még alig tudtak többet, mint egy sor furcsa zajt. Az általunk használtak mindenféle hangot és hangszert tudtak másolni – egy gombnyomással egy egész zenekart elő lehetett állítani belőlük. Elképesztő.”
Augusztus 12-én John „Another One Bites The Dust” című dala megjelent az USA-ban, és az első helyig jutott a slágerlistán. (Az Egyesült Királyságban 22-én jelent meg és elérte a 7. helyet; Japánban pedig szeptember 25-én került forgalomba).
„Ez a dal azért íródott, mert mindig is szerettem volna valamit csinálni a „fekete-zene” és a Disco-Music irányába, és elértem azt, hogy ez a dal felkerült az albumra, úgy ahogy volt, változtatás nélkül.”
– nyilatkozta John 1981-ben a Musikexpress & Sounds-nak
A „Need Your Loving Tonight” című dala november 18-én jelent meg az Egyesült Államokban, és a 44. helyig jutott a slágerlistán. (Japánban 25-én jelent meg.) December 8-án pedig megjelent az Egyesült Királyságban a tízedik albumuk, a Flash Gordon, mely tartalmazza John „Execution of Flash” és „Arboria – Planet Of The Tree Man” című dalait.
1981.január 30-án az „Another One Bites The Dust” a Pop/Rock kategória kedvenc kislemeze díját nyeri el a nyolcadik American Music Awards-on, John és Roger vett részt a Hollywoodban tartott díjátadó ceremónián.
1981 Szeptember-októberben dél-amerikai turnén voltak. A zenekar tagjainak San Pauló-i tartózkodásuk idejére helyi biztonsági szolgálatot béreltek, és John „őre” azzal mutatkozott be, hogy ő már 212 embert megölt, ezért biztos jól végzi a munkáját.- számolt be róla John egy venezuelai tévés szereplésen.
November 2-án a tizenegyedik és egyben első Greatest Hits albumuk megjelent az Egyesült Királyságban, John „Another One Bites Te Dust” és „You Are My Best Friends” szerzeményeivel. A Hot Space című, tizenkettedik albumukat pedig 1982 május 21-én dobták piacra az Egyesült Királyságban, melyen megtalálható a „Back Chat” című John Deacon dal és az első Freddie-vel közös daluk, a „Cool Cat”.
Brian így emlékezett vissza a dal születésére 1996-ban a Guitarist.Co.UK internetes portálnak:
„A Back Chat című számban nem lett volna gitárszóló, mert John, aki a dalt írta, talán még erőteljesebben indult a fekete-zene irányába, mint mi. Rengeteget vitatkoztunk ezen, és ő nem volt kompromisszumkész, úgy csinálta a fekete-zenei dolgait, ahogy az R&B művészek csinálják, a mi módszereinknek egyáltalán nem engedve. Próbáltam visszaterelni a központi út felé, de megmakacsolta magát. Szóval egyik este azt mondtam, hogy szeretném megnézni, mit tudnék hozzátenni – Back Chat a címe, és legyen benne némi bátorság -, és ő beleegyezett, úgyhogy bementem, és kipróbáltam néhány dolgot.”
1983-ban az egyik dala a „Picking Up Sounds” a Man Friday and The Jive Junior együttes kislemezén jelent meg, melyet az EMI adott ki, és amely lemeznek John volt a producere is. Az év májusában John feltűnt a brit televízió „Pop Quiz” című műsorában. Augusztusban a Queen felbontotta az Elektrával kötött szerződésüket, és új szerződést kötöttek a Capitol Records-szal.
„Rájöttünk, hogy a meglévő szerződésből kivásárolni magunkat nagyon drága lenne, és különösen John érezte úgy, hogy ez hatalmas pénzkidobás lehet. Amíg mi felvételt készítettünk, Jimet delegáltuk, hogy rendezze a dolgot. Végül 1 millió dollárt fizettünk azért, hogy kiszálljunk”.
Brian, az „As It Began”c. könyvből
1984.február 27-én jelent meg az Egyesült Királyságban a The Works című 13. albumuk, mely tartalmazza John „I Want To Break Free” című dalát. Márciusban John Japánba látogatott Rogerrel az új album promóciója céljából. Április 2-án jelent meg az „I Want To Break Free” című dal kislemeze az Egyesült Királyságban, és a 3. helyig jutott a slágerlistán. (Az USA-ban 13-án jelent meg és elérte a 45. helyet, Japánban pedig június 1-jén jelent meg.)
Roger Taylor 1984 júniusában megjelent második szólóalbumán, a Strange Frontier-en az „It’s An Illusion” című dalban John basszusgitározott és a „Strange Frontier / I Cry For You” című kislemez B-oldalának remixét is ő készítette. 1984 október 5-én a Queen turnéra indult a dél-afrikai Sun Citybe.
„Mi egy nagyon nem politizáló zenekar vagyunk. Tényleg igyekszünk távol tartani magunkat a politikától. Bárhová elmegyünk, ha az emberek el akarnak jönni és megnézni minket…”
– nyilatkozta John az egyik angol rádiónak
1985 július 13-án a Queen fellépett a „Live Aid” alkalmából a Wembley Stadionban. John a BBC-nek így nyilatkozott:
„A Live Aid felforgatta a világunkat”
John Rogerrel szeptember elején ellátogatott Elton John stúdiójába, a készülő „Too Young” és az „Angeline” című dalokban basszusgitározott. November 5-én felbukkant a Bob Geldof által tartott „Fashion Aid” backstage-ében, ahol Freddie modellként lépett fel.
Az Egyesült Királyságban 1985 december 5-én megjelentettek egy limitált kiadású dobozos szettet „The Complete Works” címmel, amely az összes eddigi Queen-albumot tartalmazta, s melyhez egy olyan világtérképet is mellékeltek, amely a Queen uralmát mutatta. John ezt utálta – szerinte úgy tűnt, mintha átvennék a hatalmat.
1986 februárban az ex-Hot Chocolate énekessel, Errol Brownnal vette fel a „This Is Your Time” című dalt. Május 19-én „No Turning Back” címmel jelent meg a The Immortals formációval – Robert Ahwai-vel és Lenny Zakatekkel – készített kislemeze az Egyesült Királyságban, mely a Biggles című film zenéjeként készült. A dal nem került a slágerlistákra. A „No Turning Back” John Deacon dalt később „Roulette”-re nevezték át, és felkerült Minako Honda japán énekesnő „Cancele” című albumára.
1986 Június 2-án jelent meg az Egyesült Királyságban az A Kind Of Magic című, 14. albumuk. Ezen az albumon található a „One Year Of Love” című John Deacon dal, és két Freddie-vel közös szerzemény, a „Pain Is So Close To Pleasure” és a „Friends Will Be Friends”. Ez utóbbi június 9-én jelent meg kislemezen is, a slágerlistákon a 14. helyig jutott. A „Pain Is So Close To Pleasure” csak az Egyesült Államokban jelent meg kislemezem, de nem került fel a slágerlistákra.
„A társszerzői feltüntetés ezen a számon és a Pain Is So Close To Pleasure-n csupán azért történt, mert John Deacon ragaszkodott ahhoz, hogy Freddie hozzájárulását is elismerjék és feltüntessék. John őszintesége és becsületessége nem engedte volna meg, hogy másképp tegyen.”
Peter Freestone, a Mister Mercury a filmből
Az album megjelenését követően, a Magic Tour keretében Budapesten is felléptek.
A Live Magic című 15. albumuk december 1-jén jelent meg az Egyesült Királyságban, mindhárom Deacon dallal.
Anita Dobson Talking Of Love című albuma 1987-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, melyen John az „I Dream Of Christmas” című számban basszusgitározik.
1988.június 6-án John Brian-nel fellépett a „The Prince’s Trust Rock Concert”-en a londoni Royal Albert Hallban, a Joe Cockerrel közös „The Letter” című számban.
Az Egyesült Királyságban Freddie és Montserrat Caballe Barcelona című közös albuma október 10-én jelent meg. Deacon a „How Can I Go On” című számban basszusgitározott. December 4-én szintén Briannel közösen léptek fel a The Cross (Roger szólózenekara) karácsonyi koncertjén, és több dalt is játszottak.
1989-ben John basszusgitározott a „Who Wants To Live Forever” című dalban, amelyet két gyerek énekelt fel egy jótékonysági szervezet, a British Bone Marrow Donor Appeal számára, az esemény producere Brian volt.
A The Miracle című 16. albumuk május 22-én jelent meg az Egyesült Királyságban, amelyen már minden dalt közösen jegyeztek. Még ugyanebben az évben John feltűnt egy amerikai rap-banda, a Morris Minor and The Majors „Stutter Rap” klipjében, kék parókában (!)
1990.február 18-án vette át a Queen a BPI díját a brit zenéhez való kiemelkedő hozzájárulásért. John Deacon erről nyilatkozott a OIQFC magazinnak:
„Láttál minket idén a „Brits”-ben? Rövid szereplés volt, de jó, hogy ennyi év után elismerik a brit zenéhez való hozzájárulásunkat.”
KILENCVENES ÉVEK
1991 január 30-án megjelent 17. albumuk, az Innuendo Japánban, majd február 4-én az Egyesült Királyságban.
„Az egyetlen probléma, ami az album felvételével és keverésével kapcsolatban felmerült, az a basszusgitáros hiánya volt: John sok időt töltött a családjával a biarritzi lakásukban, és csak keveset a stúdiókban.”
részlet az „As It Began”-ból
A Queen második válogatás albuma, a Greatest Hits II. október 28-án jelent meg az Egyesült Királyságban, rajta Deacon szerzeményével az „I Want To Break Free”-vel.
1991. november 24-én Freddie Mercury elhunyt londoni otthonában, Johnt óriási erővel sújtotta le barátja és zenésztársa eltávozása.
1992. április 19-én a Wembley Stadionban „A Concert For Life” címmel Freddie tiszteletére és az AIDS elleni figyelemfelkeltés céljából rendeztek tribute koncertet.
„Mindannyiunknak hiányozni fog.”
idézi Johnt a koncertről megjelent kiadvány
„John darabokban volt.”
Tony Iommi /Black Sabbath/ a „The Definitive Biography” című könyvből
Ebben az évben jelent meg Cozy Powell (dobos, számtalan rockbandában zenélt) „The Drums Are Back” című szólóalbuma, melyen a „Somewhere In Time” című számban Deacky basszusgitározik. Szeptember 21-én pedig Brian Back To The Light című szólóalbuma jelent meg az Egyesült Királyságban, melyen John basszusgitározik a „Nothin’ But Blue” című dalban.
1992 Október 14-én Briannel és Rogerrel a BMI-PRS Awards díjátadón a londoni Dorchester Hotelben tartott az ünnepségen is részt vett, ahol a Queen a legjobb brit kislemez díjat vehette át a These Are the Days of Our Lives dalért.
1993 szeptember 18-án fellépett Rogerrel egy jótékonysági koncerten a Cowdray Parkban, Midharstban, ahol ketten képviselték a Queent, mert Brian May szólóturnéjával volt elfoglalva. A dalokat Roger Taylor énekelte, majd Paul Young segítette ki őket az „Another One Bites the Dust” című dalban. Évvégén Rogerrel együtt nekiláttak a Queen új albumának stúdiómunkálataihoz, a következő évet pedig a családja körében töltötte el, időnként összefutva a stúdióban Briannel és Rogerrel.
„A Queen anyagának felvétele és keverése halad, és remélem, hogy még idén kiadhatjuk a végeredményt. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek változatos és különböző észrevételei és véleménye lesz a kész munkáról. Nem volt könnyű, mivel Roger, Brian és én mindig másképp látjuk a dolgokat, és az egyetértéshez idő kell! Mindenesetre megteszünk minden tőlünk telhetőt, hiszen ez minden, amit tehetünk, és remélem, úgy érzitek, hogy megérte a sok munkát, hogy egy végleges Queen-albumot adjunk ki!”
John Deacon, OIQFC Magazin, 1995. március
1995 június 1-jén fellépett a SAS Band (Spike Edney zenekara) koncertjén a londoni Shepherd’s Bush Empire-ben.
„John késő este sétált be, mit sem törődve a közönség fenomenális reakciójával, és játszott néhány nem Queen soul számot, majd érthetetlen módon ugyanolyan csendben távozott, ahogyan érkezett – mielőtt a zenekar belekezdett volna a Crazy Little Thing Called Love-ba -, és ő volt az egyetlen a mintegy 30 fős zenekarból, aki nem tért vissza a ráadásra.
„The Invisible Man” basszusgitáros és basszus technika című könyvből
1995 November 6-án jelent meg 20. albumuk, a Made In Heaven.az Egyesült Királyságban.
A következő év márciusban John ezt nyilatkozta az Official International Queen Fan Club Magazinjának:
„Főleg a gyerekek otthoni gondozásával foglalkozom.”
1997.január 17-én fellépett Brian, Roger és Elton John társaságában a párizsi National Theatre De Chailiot-ban Maurice Béjart balettjének premierjén, a „The Show Must Go On”dalban basszusgitározott, ez volt utolsó nyilvános fellépése a Queenel…
1997 Februárban a SAS Band (Spike Edney zenekara) kiadta „SAS Band” c. kék albumát, melyen John basszusgitározik a „That’s The Way God Planned It” című számban. November 3-án pedig Queen Rocks címmel megjelent az Egyesült Királyságban a Queen hard rock számait tartalmazó válogatásalbum, melyen utoljára zenélt Briannel és Rogerrel, a No One But You című dalban.
1998-ban John Deacon nem adott hírt magáról, napjai családi körben zajlottak. Majd ’99 áprilisában az Official International Queen Fan Clubnak küldött utolsó üzenetében így fogalmazott:
„Tegnap este néztem a VH1-en a „We Will Rock You”-t a King and the Queen Day alkalmából (a királynő születésnapján, április 21-én), és eszembe jutott, milyen keményen dolgoztunk mi négyen, hogy mindannyiótokat szórakoztassunk. Ez még a szintetizátorok előtti időkben volt, és mi négyen alkottunk egy teljes hangzást, sok fénnyel és árnyékkal. Jó volt látni Freddie-t, aki ragyogóan nézett ki és fitt volt, és képes volt csak egy rövidnadrágot viselni! Ezt 18 évvel ezelőtt vettük fel, és mindannyian fiatalnak tűntünk!”
A Queen harmadik – és egyben utolsó – Greatest albuma 1998 november 8-án jelent meg az Egyesült Királyságban, rajta John Another One Bites The Dust számával.
21. SZÁZAD, NAPJAINKIG
Ezekben az években leginkább arról lehet beszámolni, mikor és hol nem jelent meg John egyetlen őt is érintő zenei eseményen. Nem ment el Brian és Anita Dobson 2000. november 2-án megtartott esküvőjére sem. Hiányzott az amerikai Rock and Roll Hall of Fame beiktatási ünnepségéről 2001. március 19-én. Áprilisban mondott néhány szót a The Sun-nak a Queen + Robbie Williams dolgairól (A cikk „A Queen John Deaconja véget vetett az énekes Queen-ambícióinak” címmel jelent meg.) :
„Nem akartam belekeveredni, és ennek örülök”
2002 április 15-én rövid látogatást tett a Queen We Will Rock You musical party-ján, de nagyon hamar lelépet onnan is. Nem vett részt október 28-án a Hollywood Walk of Fame ünnepségén sem, mint ahogy november 6-án is távol maradt a Londonban tartott Queen Symphonyról, bár a Reuters szerint ő is ott volt.
2003.márciusában Roger ezt nyilatkozta Johnról:
„Írt nekünk egy levelet, amelyben azt írta: ’Teljes mértékben támogatom, amit csináltok, vagy amit tesztek, és teljes szívemből támogatlak titeket, de úgy érzem, hogy alapvetően nem akarok részt venni benne.’ „
Tulajdonképpen ettől kezdődően vehetjük úgy, hogy John Deacon nyugdíjba vonult a zenei életből.
„Természetesen nagyszerű lett volna, ha velünk tart ezen a turnén. De ő a visszavonulást választotta. Szóval nem tudunk mit tenni. John élvezi az életét távol a zeneipartól, de természetesen a szívünkben van, ahogy Freddie is!”
Brian a Queen + Pau Rodgers 2005-ös koncertturnéja előtti nyilatkoztából
Peter Freestone 2005. szeptemberében pedig az alábbiak szerint nyilatkozott Deakytől az egyik zenei portálnak:
„Nos, igazából ez az ő döntése, amit tiszteletben tartok… de azt hiszem, sokan nem veszik észre, hogy Freddie halála milyen keményen érintette Johnt…”
JOHN DEACON MAGÁNÉLETE, SZENVEDÉLYEI
John 1971 márciusában találkozott Veronica Tetzlaffal a Maria Assumpta Kollégium diszkójában. A szerelemből házasság lett, melyet 1975. január 18-án a londoni Kensington Church Street-én lévő karmelita templomban szentesítettek. Nigel Bullen a volt zenésztárs, az esküvői tanúja így emlékszik vissza:
„A templom hátsó részében kivágódott az ajtó, és csak egy alak sziluettjét láttuk, mindkét karján egy-egy lánnyal. Az egyikük Mary Austin volt, a másik meg azt hittem a menyasszony, de aztán rájöttem, hogy Freddie az!”
Nigel Bullen, Rain Must Fall /The Early Years
A házasságból hat gyereke született: Robert (1975.07.18.), Michaell (1978.02.03.), Laura (1979.06.25.), Joshua (1983.12.13.), Luke (1992.12.5.), Cameron (1993. 11.07.)
Mai napig a délnyugat-londoni Putney-ban lévő házában él. John soha nem költözött el Putney-ból, mivel nem akarta megzavarni gyermekei iskoláztatását. John aktívan részt vett gyermekei nevelésében, nyugdíjba vonulása óta ezt tartotta legfontosabb elfoglaltságának. Mióta John visszavonult a zenekartól, a nyilvánosságtól elvonulva éli az életét. A szomszédok azt mondják, hogy tudnak róla, hogy John a szomszédban lakik, azonban azt állítják, hogy alig látják őt. Volt egy rövid ideig tartó botránya 2002-ben, amikor kiderült, hogy sűrűn látogatott egy sztriptíz-bárt, ahol szoros barátságot kötött Emma Shelley-vel, az egyik táncosnővel.
John a Queen 20 éve alatt, és azt követően hosszabb ideig aktívan részt vett a zenekar pénzügyeinek intézésében. 1984-ben belefogott egy közös vállalkozásba Henry Crallan billentyűs zenésszel, és megalapították a Milo Hangstúdiót Londonban, ami egy még ma is prosperáló vállalkozás, de John már nem vesz részt benne. De tulajdonolta a Goldfinch productions Ltd. színházi vállalkozást is. Lelépésekor a cég több millió dollárt fizetett neki.
2020-ban John Deacon vagyonának teljes nettó értéke 170 millió dollár, melyet elsősorban a zenei karrierjéből gyűjtött össze.
John érdeklődési köréhez tartozik a számítástechnika, a motorozás és az autók. 1994 februárjában így nyilatkozott az Official International Queen Fan Clubnak:
„Tavaly elkezdtem motorozni, és több hónapot töltöttem egy 125-ösön, hogy megszokjam a motorozást Londonban.”
Egy másik, 1998. májusában ugyancsak az OIQFC-nek nyilatkozta:
„Hamarosan megjelenik az új Queen számítógépes játék, de még nem kaptunk belőle egy példányt sem, így nem tudom elárulni, milyen. Kíváncsi leszek, mit szól hozzá Joshua. ő a leglelkesebb számítógépes játékos a családban. Én is kezdek egy kicsit „kockává” válni, és a szabadidőmben a PC-kről, a Visual Basicről, az internetről stb. tanulok. Zeneileg mostanában semmi sem történik velem.”
John Deacon valószínűleg a következő autók tulajdonosa: egy Porche 911, egy Porsche SUV, egy 1978-as Aston Martin V8 Vantage, egy Vespa robogó, egy Porsche Carrera, egy BMW, és egy Cadillac El Dorado.
Szerző: Pajlócz Júlia
Források:
szövegben feltüntetve, illetve: Rain Must Fall : Stand Up For Queen, Mark Hodkinson: Korai évek c. könyv, Wikipedia/John Deacon, Queenbandwikia, frwikipedia/John Deacon, deaky.net, John Deacon’s Lifestyle (Youtube)