Brian May a Queen együttes alapító tagja, világhírű gitáros, dalszerző, producer és előadóművész, az asztrofizika doktora, a 3D-s sztereoszkópikus fotózás szakértője, valamint az állatok jogainak szenvedélyes szószólója és harcosa.
GYERMEKKOR, TANULÓÉVEK ZENEI KEZDETEKKEL
Brian Harold May 1947. július 19-én született a Middlesex-i Hamptonban, Harold és Ruth May gyermekeként. Harold May akkor rajzolóként dolgozott a Légügyi Minisztériumban. Brian édesapjának rendkívüli kézügyessége volt, és emellett tehetséges zenészként zongorán és ukulelén is játszott. Brian örökölte apja tehetségét mind kézügyességben, mind zenei vonalon.
Ötéves korában Briant szülei beíratták zongorázni tanulni, amihez akkor túl fiatalnak bizonyult, de hatéves korában apja ukuleléjén ámulatba ejtően varázsolta elő a dallamokat. De ő leginkább gitározni akart. Hetedik születésnapján teljesült a kívánsága, szülei megajándékozták egy spanyol akusztikus gitárral, amit édesapja a kis Brian méretéhez igazított. May az év őszétől a helyi Hanworth Road állami általános iskolába járt, majd 11 éves korában ösztöndíjat nyert a Hampton Grammar Schoolba, amely akkoriban önkéntes segélyiskola volt.
Közben kilencéves koráig ismét zongoraórákra járt, melyből négyes szintű elméleti és gyakorlati vizsgát is tett. Brian érdeklődése a zene iránt ezekben az iskolai években fejlődött igazán, amikor Buddy Holly és az Everly Brothers lemezeit kezdte hallgatni. Ekkor már kedvenc hangszerén, a gitárján együtt játszott a lemezekkel, akkordokkal kezdve, fokozatosan eljutva az improvizált szólókig. Brian így emlékszik vissza azokra az időkre:
„Hallgattam a dalokat, és mindent tudni akartam azokról a harmóniákról, melyek valamilyen módon hatással voltak rám.”
Brian úgy találta, hogy a saját akusztikus gitárja nem elégséges ahhoz a zenéhez, amit hallgatott és próbált utánozni. Akkoriban kevés pénzük volt, és Brian nem engedhetett meg magának egy új Stratocastert vagy Les Pault, így apjával előálltak azzal az ötlettel, hogy Brian igényének megfelelő, saját gitárt építsenek. 1963 augusztusában a családi ház egyik kis hálószobáját műhellyé alakították át. A gitárhoz szükséges alkatrészek megtalálása sem volt egyszerű: a nyakat Brian kézzel faragta ki egy régi mahagóni kandallópárkányból, a testet egy darab tölgyfából faragták ki az apjával, a bundjelzőkért pedig anyja gombos dobozát fosztották ki. A hangszedőket ugyan meg kellett vásárolni, de azokat is saját elképzelésük szerint alakították át. A hidat kézzel esztergálták ki acélból, a tremolórendszerbe pedig két motorkerékpárból származó rugót építettek. Brian és az apja egy remekművet alkottak. Egy gitárt, amely a Red Special néven vált ismertté.
Brian 1964-ben fejezte be a Hampton Grammar School-t, ahol tíz GCE alapszintű érettségi vizsgát és három GCE felsőszintű érettségi vizsgát tett fizikából, matematikából és alkalmazott matematikából. Ősztől pedig jelentkezett a londoni Imperial College csillagászati szakára.
1964-re Brian és Dave Dilloway már amatőr duetteket rögzített együtt, és a két tekercses magnó összekapcsolásával felfedezték, hogy az egyik gépen gitárokat, a másikon pedig basszusgitárt, ütőhangszereket és néha éneket tudnak rögzíteni. Bár a technika kezdetleges volt, de az alkalmi katasztrófák ellenére a hatás gyakran meglepően jó volt. Az egyik legkorábbi kazetta, amely ezekből a kezdetleges felvételekből származik, a mai napig fennmaradt, amelyen Brian Bo Diddley névadó R&B standardjét, a „Bo Diddley”-t énekli. Dave Dilloway így emlékszik:
„Minden bizonnyal még az 1984 nevű zenekar megalakulása előtti időből származik. Brian feltham-i hátsó szobájában vettük fel, Brian énekelt és gitározott, én pedig basszusgitároztam és doboltam. A dal egyszerű, de Brian éneke tiszta és felismerhető. A gitárjáték is eléggé alap, de hozzáértő; igazi szólók nélkül. Ez az egyetlen kazetta a gyűjteményemben, amelyik ilyen kétsávos felvételeket tartalmaz. Nem vagyok biztos benne, hogy maga Brian megőrizte-e az akkori kazettákat, de úgy tudom, hogy általában a kész verziók kerültek hozzá, így lehet, hogy még mindig megvan valahol.”
1964 őszén Brian és Dave egy gyorsan fejlődő zenekart alapított, amelyben sok évfolyamtársat kipróbáltak. A zenekar neve 1984 lett.
A zenekar Brian Mayből (gitár), Dave Dillowayből (basszusgitár), John Garnhamből (gitár/ének), Richard Thompsonból (dob), John Sangerből (zongora) és Tim Staffelből, (ének/harmonika) – a Smile leendő énekeséből – állt. Az olyan művészek, mint Jimi Hendrix, a Traffic, a T-Rex és a Pink Floyd előzenekaraként elért némi siker után, az 1984 zenekarnak lehetőség nyílt egy professzionális demó rögzítésére is. 1967. március 31-én az 1984 együttes hat tagja 12 számot rögzített a Thames Television Broom Lane Stúdiójában, Teddingtonban. A zenekar tesztelhette az új felvevő berendezéseket, amelyeket a stúdió nemrég vásárolt. Az összes szám egy felvételben készült, minden forráshoz mikrofon járt, és a felvételeket monóban keverték.
Az egyetemi évek alatt az 1984 zenekar rendszeresen koncertezett, de 1968-ra úgy döntöttek, hogy feloszlanak. Brian kilépett a bandából, és röviddel Tim is követte őt. Később ketten megalakították közös együttesüket, a Smile-t.
Brian belevetette magát a munkába, és még egy svájci kutatóutat is szervezett az állatövi fény tanulmányozására. Természetesen, a zene továbbra is része volt Brian életének és az igazi sikerek csak ezután következtek.
KARRIER A ZENÉBEN
A Brian May által 1968-ban megalakított Smile nevű zenekarban Tim Staffell volt az énekes és basszusgitáros, később pedig csatlakozott Roger Taylor dobos, aki később a Queenben is játszott. A zenekar mindössze két évig, 1968-tól 1970-ig működött, mivel Staffell 1970-ben kilépett. A zenekar működését kilenc fennmaradt dal fémjelzi, amelyből az 1992-ben újra összeállt Smile előadta Brian „Earth” és a „If I Were a Carpenter” című dalait is.
Az 1971-ben -végső felállásában- megalakult Queen zenekarban Brian Mayt első sorban, mint gitárost ismerjük, de fontos szerepet kapott énektudása is. A Queen háromszólamú vokál-harmóniáiban általában May volt a mélyebb hangfekvésű háttérénekes. Néhány dalban ő énekli a vezető vokált, mint pl. a „Who Wants to Live Forever” első versszakában, a „Mother Love” utolsó versszakában, az „I Want It All” középső nyolcadában és a „Flash’s Theme”-ben; a „Some Day One Day”-t pedig végig ő énekli.
Brian a Queen több, mint 190 dalából 46 dalt írt, köztük a „Tie Your Mother Down”, az „I Want It All”, a „Fat Bottomed Girls”, a „Who Wants to Live Forever” és „The Show Must Go On”, valamint a „Hammer to Fall” óriási slágereket. De nevéhez fűződik a „Flash”, a „Now I’m Here”, a”Brighton Rock”, a „The Prophet’s Song”, a „Las Palabras de Amor”, a „No One but You (Only the Good Die Young)” és a „Save Me” sikerdalok is. A legismertebb dala talán a „We Will Rock You”, amely annak a világsikerű musical-nek a névadója, amelynek Brian volt a zenei igazgatója és producere is, és melyet mára több mint 14 millióan láttak. A dalt az amerikai sportesemények legtöbbet játszott dalának nyilvánították, és állítólag több mint 550 000-szer játszották a 2012-es londoni olimpiai játékok során, ahol a „We Will Rock You”-t Brian és Roger Taylor élőben adta elő Jessie J kíséretében a záró ceremónia alatt. A nézettség ekkor elérte az egymilliárd nézőszámot is. Egy másik emlékezetes élő fellépése volt, amikor Brian a 2002-es II. Erzsébet Aranyjubileumi ünnepségen a Buckingham-palota tetejéről játszotta el saját „God Save the Queen” feldolgozását.
May első szólóalbumát még 1983-ban adta ki Star Fleet Project címen. A három számot tartalmazó mini lemez egy véletlen során készült el többek között Eddie Van Halen közreműködésével a Record Plant Studiosban. A lemez nem lett siker, pedig igyekeztek a Queen hírnevét kihasználni. Évekkel később az AllMusic (zenei portál) így értékelte a próbálkozást: „véget ér, mielőtt beindulna.”
1986-ban May közreműködött a Genesis egykori gitárosának, Steve Hackettnek a Feedback 86 című albumán, gitározott a „Cassandra” című dalban, valamint énekelt és gitározott a „Slot Machine” című számban, amelyet May közösen írt Hackett-tel. Bár az album 1986-ban készült, kereskedelmi forgalomba csak 2000-ben került. Ugyanebben az évben, 1986-ban May együtt dolgozott Anita Dobson színésznővel, az első albumán, amelyet leginkább az „Anyone Can Fall in Love” az EastEnders sorozat tematikus dallamváltozatával jegyeztek, és 1986 augusztusában a negyedik helyig jutott a brit kislemez listán. 1988-ban May gitárszólókat írt a Black Sabbath tizennegyedik albumának, a Headless Crossnak a „When Death Calls” című dalához, valamint a Living in a Box „Blow The House Down” című számához, mely a Gatecrashing albumon jelent meg. 1989-ben adták ki mindkét albumot.
Az ezt követő években újra a Queenre koncentrált, majd 1988 körül elkezdett újra szólódalokon dolgozni. A Queen még aktív volt, és May több dalát is átengedte az együttes lemezeire, jó példa erre a „Headlong”. 1991-ben elvállalta, hogy dalt ír az év júliusában induló Ford reklámkampányhoz, így született meg a „Driven by You” . A dal 1991. november 25-én megjelent kislemezen, és – részben a Mercuryt övező médiaérdeklődés miatt – a hatodik helyet érte el Angliában.
1992. április 20-án a Freddie Mercury Emlékkoncerten Brian bemutatta a „Too Much Love Will Kill You” című új dalát, majd augusztus 24-én kislemezen is kiadta, ami az ötödik helyet érte el Angliában.
„Bizonyítékot adott az embereknek arra, hogy bárki elérheti az álmait. Freddie teljes életet élt. Falta az életet. Minden percet megünnepelt. És mint egy nagy üstökös, olyan fényes nyomot hagyott maga után, amely még sok generáción át fog szikrázni.”
(Brian , Freddie Mercuryról)
1992. szeptember 28-án jelent meg végül az első, valóban önálló szólólemeze, a „Back to the Light”. A Star Fleet Projecttől eltérően ez egy teljes hosszúságú, mainstream pop-rock lemez volt, amelynek egyes dalai az akkoriban megélt traumáit, félelmeit dolgozták fel. A lemezt főleg Angliában fogadták jól, a hatodik helyet érte el a slágerlistán és több mint százezres eladással aranylemez lett. A Rolling Stone Magazin kritikusa az énekét dicsérte:
„A Queen-rajongóknak, valószínűleg az lesz a legmegrázóbb élményük, hogy rájönnek, milyen jó énekes…”
Évekkel később az AllMusic pedig azt írta:
„A kemény hangzásra fókuszál, amelyet a Queen gyakran a háttérbe szorított az 1980-as években.”
A lemez reklámcélú turnéjára May létrehozta a The Brian May Band-et, amelyben ő énekelt és gitározott, Spike Edney billentyűsökön játszott, Neil Murray basszusgitározott (őt később Jamie Moses váltotta fel), és Cozy Powel dobolt. A turné –megszakításokkal- 1992 decemberétől 1993 decemberéig tartott, Joe Cocker és a Guns ‘N’ Roses előzenekaraként léptek fel Európában, Észak-Amerikában és Japánban. A Queennel a telt stadionokhoz szokott Maynek meg kellett tapasztalnia az előzenekarok nehéz sorsát: fellépéseiket kevesen nézték meg, az emberek ki- és bejárkáltak az előadásuk alatt, előzenekarként pedig ki voltak téve a fő zenekar (és főleg Axl Rose) szeszélyeinek. Angliában két koncertet is adtak a Brixton Akadémián, az itt felvett előadásról készült koncertfilm a „Live at the Brixton Academy” 1994. november 21-én jelent meg.
1993 és 1995 között a Freddie Mercury nélkül maradt három Queen tag elkészítették az együttes utolsó albumát, a Made in Heaven-t. 1997 januárjában Brian May, John Deacon, Roger Taylor és Elton John a párizsi Théátre National de Chaillot-ban – a részben a Queen zenéjére épülő- A Ballet for Life műsorban adták elő Brian szerzeményét, a The Show Must Go On-t. Ugyanebben az évben, november 3-án jelent meg a Queen Rocks válogatás album, ami egyetlen új dalt tartalmazott, a May által írt ” No One But You (Only the Good Die Young)”-ot, amely 1998 januárjában jelent meg kislemezen, és a tizenharmadik helyet érte el a slágerlistán.
1998 június 1-jén jelent meg az a feldolgozáslemeznek indult album, amelyre végül csak egy Jimi Hendrix és egy Larry Williams feldolgozás került fel, a többi eredeti szerzemény volt. Az album az Another Wold címet kapta, de a vártnál lehangolóbb volt a fogadtatás. Brian csalódott volt, pedig az AllMusic kritikája tartalmazott némi bíztató véleményt is:
„az album nagy része nem tud felnőni a kezdő szám kemény rockjához, de még így is jól megmutatja, mennyivel magabiztosabban énekel és játszik nagyon kemény rockot May az 1992-es Back to the Lighthoz képest.”
Ezt követően 1998 szeptemberében és novemberében újra a The Brian May Banddel turnézott Angliában, Európában, Japánban és Ausztráliában. A nemrég elhunyt Cozy Powel-t Eric Singer váltotta a doboknál. 2000-ben Furia címmel kiadta az azonos című francia filmhez írt filmzenealbumot. Ezután Brian és Roger Taylor a Five nevű angol fiúcsapattal kiegészülve átdolgozta a „We Will Rock You”-t; gyorsítottak a dal tempóján, extra szöveggel és rap betéttel toldották meg. A kislemezen is kiadott dal ugyan az első helyet érte el az angol slágerlistán, de a kritikusok nagyon elmarasztalták, és általános vélekedés szerint az együttes a saját emlékét tiporta sárba ezzel a feldolgozással. Ugyancsak 2000-ben Robbie Williams közreműködésével dolgozták át a ” We Are the Champions-t a Lovagregény című filmhez. Az együttműködés után felmerült, hogy Williams lehetne a Queen új énekese, de ez a rajongók és Deacon rosszallásának is köszönhetően végül is nem valósult meg.
Utolsó, 1998-as szólólemeze óta Brian May szólóban, zenekarban és ritkán a Queen együttesben Roger Taylorral lépett fel. 2000. október 22-én vendégszerepelt a Motörhead 25. évfordulós koncertjén a Brixton Academy-ben Eddie Clarke-kal (a Motörhead egykori gitárosa) együtt az „Overkill” című ráadás dalban. A 2002. június 3-i, II. Erzsébet Aranyjubileumi ünnepségek részeként Brian gitárszólót adott elő a „God Save the Queen” című dalból a Buckingham-palota tetejéről. Az előadás az A Night at the Opera 30. évfordulójának DVD kiadásán is megjelent.
Brian 2004 és 2009 között a Queen + Paul Rodgers formációban működött (lásd Queen-történelem XXI századi része).
Brian gitározott a Pókember 2. filmzenéjének a „Someone to Die For” című dalában 2004-ben. Szintén 2004-ben Zucchero Fornaciari olasz énekes „Zu & Co”. albumának, „Il Mare Impetuoso” c. dalában is gitározott; és részt vett az olasz bluesman többi vendégével együtt a londoni Royal Albert Hallban tartott koncerten is.
May sztárvendég volt a Genesis 2007-es újraalakuló koncertjén a Twickenham Stadionban. Brian és a Genesis frontembere, Phil Collins két korábbi alkalommal is dolgozott már együtt: 1988-ban a The Prince’s Trust Rock Gálán és 2002-ben a Party at the Palace koncerten, amikor Phil Collins a Queen dobosaként lépett fel.
„Phil egy nagyszerű srác és egy csodálatos dobos, aki azt mondta: ’Az életben nem igazán számít, hogy mit mondanak rólad az emberek, nem lehet mindenkinek a kedvében járni.’ Mint Queen, mi ezt biztosan tudjuk.”
(Brian May Phil Collinsról)
Brian sokat dolgozott együtt Kerry Ellis színésznő/énekesnővel, miután szerepet kapott a We Will Rock You című musicalben, valamint ő volt a producere és hangszerelője a 2008-ban megjelent Wicked in Rock és a 2010-es Anthems albumoknak. Brian számos nyilvános előadáson lépett fel Ellis-szel gitárjátékával. Egy gitárszólóval is hozzájárult Meat Loaf Hang Cool, Teddy Bear című albumához, cserébe John Miceli dobos közreműködéséért. 2011 májusától Brian 12 koncertes turnéra indult Kerry Ellis-szel az Egyesült Királyságban.
Gitárjátékával erősítette Lady Gaga 2011 május 23-án megjelent Born this Way c. albumának „You and I” című dalát, és ugyanabban az évben a Los Angelesben megtartott MTV Video Music Awards-on előadás közben csatlakozott Lady Ga Ga-hoz, hogy együtt adják elő a dalt. 2011 júniusában, Jurij Gagarin első űrrepülésének 50. évfordulóján Brian a Tangerine Dreammel lépett fel a Starmus Fesztiválon Tenerifén.
Brian May 2011. augusztus 26-án a Reading Fesztiválon a My Chemical Romance rockbandával adta elő a „We Will Rock You”-t és a „Welcome to the Black Parade”-t. Október 10-én May fellépett a The Darkness rockbanda újraegyesülésének ünnepi buliján a Dark Stares támogatásával. May, aki régóta rajongója az együttesnek, az ezt követő „comeback” turnéjukon a Hammersmith Apollóban három dalt adott elő a színpadon a The Darkness-szel, köztük a Queen „Tie Your Mother Down” című dalát.
2012 januárjában Brian közreműködött az N-Dubz frontembere, Dappy „Rockstar” című szóló kislemezén, dübörgő gitárriffeket szolgáltatva. A páros a BBC Radio 1 Live Lounge című műsorában a „We Will Rock You” előadásában is közreműködött.
2012. augusztus 12-én Londonban, a nyári olimpiai játékok záróünnepségén fellépett a Queen. Brian előadta a „Brighton Rock” gitárszóló egy részét, majd Roger és Jessie J szólóénekes csatlakozott a „We Will Rock You” c. dal előadásához. Szeptember 16-án a Royal Albert Hallban pedig az Ian Paice’s Sunflower Superjam jótékonysági koncerten, Ian Paice dobos (Deep Purple), John Paul Jones basszusgitáros (Led Zeppelin), valamint Bruce Dickinson (Iron Maiden) és Alice Cooper énekesekkel lépett fel Brian May.
Brian May gitározott az „A Dog Named Gucci” (Egy kutya, akit Guccinak hívnak) című dokumentumfilm végén szereplő dalban, a „One Voice”-ban. A One Voice kislemez 2016. április 16-án, a Record Store Day-en jelent meg, eladásából származó bevételt pedig állatvédő jótékonysági szervezetek javára fordították.
„Elkötelezettje vagyok az állatok jólétének. Mostanában több időt töltök az állatok jogaiért folytatott kampányokkal, mint a zenével. A legnagyobb nehézségem az, hogy megpróbálok mindent összeegyeztetni az életemben. Az idő nagy probléma. A családom az első, aztán az állatok megsegítése iránti elkötelezettségem. Imádok zenélni, de erre már nincs sok időm.”
Brian May 2019 áprilisában a Five Finger Death Punch metálzenekarral és Kenny Wayne Shepherd blues-művésszel dolgozott együtt, hogy újra felvegyék a „Blue on Black” új verzióját a The Gary Sinise Foundation támogatására. A művészek összefogtak, hogy egyesítsék a country és a mainstream rockot, hogy újraalkossák a klasszikus dalt, amelyet eredetileg Shepherddel írt együtt közösen.
A hónap végén a Def Leppard-os Joe Elliott-tal is előadott dalokat, köztük az „All the Young Dudes”-t a Mott the Hoople koncertjén a Shepherd’s Bush Empire-ben.
Brian 2012-től napjainkig a Queen + Adam Lampert formációval turnézik kisebb-nagyobb kihagyásokkal (lásd. Queen-történelem XXI. század része), s napjainkban is szívesen csatlakozik más, hozzá közelálló zenészekhez egy-egy előadáson.
KARRIER A ZENÉN TÚL
Brian Mayt nem csak a Queen fergeteges gitárszólóiról ismerjük, de rajongói jól ismerik tudományos munkásságát is.
„Szerintem nagyon fontos, hogy a zenén kívül is legyenek olyan dolgok, amikbe bekapcsolódhatsz. Fenn kell tartanod az egyensúlyt.”
(Brian May BBC-nek 2012-ben adott interjújából)
Brian tudomány iránti érdeklődése még a Hampton Grammar Schoolban kezdődött, ahol a matematika, a fizika és az alkalmazott matematika terén elért sikereinek köszönhetően a londoni Imperial College-ban szerzett diplomát fizikából és matematikából.
Végzős hallgatóként érdeklődött a Naprendszer porszemcséinek tanulmányozása iránt és két kutatási cikket tett közzé. 2006-ban ismét beiratkozott, mint végzős hallgató. Befejezte tanulmányait, és felújította a porszemcsék tanulmányozását azokban az években, amikor zenészként turnézott.
Szakdolgozatát „A sugársebességek felmérése a zodiákus porfelhőben” címmel 2007-ben nyújtotta be, 37 évvel a kutatás megkezdése után. Abszorpciós spektroszkópia és Doppler-spektroszkópia technikáival tanulmányozta a naprendszer porszemcséi által szórt fényt. Munkáját a Kanári-szigeteki Teide Obszervatóriumban végezte. Brian May szakdolgozatát elfogadták, és 2008. május 14-én doktori címet kapott.
Brian az Imperial College vendégkutatója lett. Naprendszeri munkája eredményeként részt vett a New Horizons küldetésében a Plútó bolygón, mint a tudományos csapat munkatársa. 2008 és 2013 között a Liverpool John Moores Egyetem kancellárjaként tevékenykedett (Cherie Blair,Tony Blair volt miniszterelnök felesége helyére nevezték ki). Számos alkalommal szerepelt már olyan programokban, mint a BBC „Sky at Night” című műsora. Könyveket írt néhai csillagász, Sir Patrick Moore és Chris Lintott író mellett.
Dr. Brian May asztrofizikus elismerésben részesül a New Horizons tudományos tájékoztatóján 2015. július 17-én a NASA központjában, Washingtonban.
Több könyvnek volt társszerzője, legismertebb: Sir Patrick Moore-ral a „Bang”2006-ban (Magyarországon is megjelent), Chris Linottal a „The Cosmic Tourist” 2012-ben.
2008-ban az 52665 Brianmay aszteroidát nevezték el a tiszteletére. 2014-ben társalapítója lett az Aszteroidák Napja elnevezésű aszteroida-tudatossági kampánynak, amely ma is aktív. 2015-ben pedig lehetősége volt együttműködni a NASA-val a New Horizons küldetés során, és láthatta az első jó minőségű sztereó felvételeket a törpebolygóról.
A tudományokban végzett munkája csak egy része annak, amelyet Brian May a zenén kívül végzett. Brian állatvédelmi aktivista, az RSPCA (Királyi Társaság az Állatkínzás Megakadályozásáért) alelnöke és a Save Me (Ments Meg) társalapítója, mely egy 2010-ben alakult állatvédő szervezet. A csoport elsősorban a borzok selejtezése és a rókavadászat ellen kampányol.
Brian May egy állatvédelmi tüntetésen 2015-ben nagyon határozottan kiállt a rókavadászattal kapcsolatos nézetei mellett. 2015-ben bírálta David Cameron akkori miniszterelnököt, amiért szavazásra bocsátotta a képviselőknek a 2004-es vadászati törvény módosítását. 2005-ben elismerték munkásságáért, amikor a zenének tett szolgálataiért és jótékonysági tevékenységéért CBE-vel (A Brit Birodalom Legkiválóbb Rendjének parancsnoka) tüntették ki.
Idén 50 éve, hogy megalakult a Queen és Brian May élen járt a Queen felemelkedésében, de a zenén kívüli munkásságára talán még inkább büszke. Brian egyszer azt mondta, hogy inkább állatvédelmi munkájáról emlékeznének rá, mint zenei eredményeiről. Függetlenül attól, hogy hogyan fognak rá emlékezni, a brit ikonként elfoglalt helye mára megkérdőjelezhetetlen.
BRIAN MAY MAGÁNÉLETE – ÉLETFILOZÓFIÁJA
Brian May 1969 környékén ismerkedett meg Christine Mullen-nel, akivel 1974-ben összeházasodtak. Házasságuk 14 éve alatt három gyerekük született : James ( 1978. június 15-én), Louisa (1981. május 22-én) és Emily Ruth ( 1987. február 18-án). A házasságuk tönkrement és 1988-ban elváltak, melyben nagy szerepet játszott, hogy 1986-ban egy filmbemutatón Brian megismerkedett Anita Dobson színésznővel. Ő inspirálta őt az 1989-es „I Want It All” című sláger megírására is. 2000. november 18-án házasodtak össze, és azóta is együtt élnek.
Brian több interjúban is utalt arra, hogy életében az 1980-as évek végén és 1990-es évek elején bekövetkezett változások, melyben a váláson kívül édesapja elvesztése is közrejátszott, súlyos depresszióhoz vezetett, amit Freddie Mercury 1991-es halála szinte a végsőkig súlyosbított.
Bár, a Queen aktív idejében a zenekar egyik legtermékenyebb, szerzője volt, s a mai napig is a világ egyik legismertebb gitárosa, környezete érzékeny, önbizalom hiányos emberként jellemzi.
Brian a zenén túl tudományos és társadalmi szerepvállalását szívesen osztja meg a különböző közösségi portálokon, ahol nyíltan, és őszintén vall nézeteiről, s tanácsaival igyekszik ellátni követőit, s legfőképpen a fiatalokat.
Brian 2020 májusában egy kisebb szívrohamot élt át, amiről úgy nyilatkozott, hogy „nagyon közel volt a halálhoz”. Ebben az évben váltott vegán életmódra is, amit nagyon fontos módszernek tart járvány sújtotta világunk egyik problémamegoldásában. 2021 decemberében May nyilvánosságra hozta, hogy pozitív lett a COVID-19 tesztje, amiből sikeresen felgyógyult, és ennek kapcsán a közösségi oldalain erőteljes kampányt indított az oltakozás mellett.
BRIAN ÉLETFILOZÓFIÁJA
Vélemények önmagáról, zenésztársairól, a világról (személyes idézetek az elmúlt évtizedek nyilatkozataiból):
„Szerettem volna egy albumot készíteni a paradoxonokról. A zenekar azt mondta, hogy egy nagyképű fing vagyok. Igazuk volt.”
„Soha nem voltam divatos és soha nem is leszek.”
„Sokkal jobb zenész vagyok, mint csillagász. Szerintem a világ jól döntött.”
„Tartsd meg a hajad és ne hízz el.”
„Megvetem a lottót. Kevesebb az esélye annak, hogy milliomos leszel, mint annak, hogy fejbe vág egy elhaladó aszteroida.”
” Én olyan ember vagyok, aki életem nagy részében a konzervatívokra szavazott, de amikor a választások előtt rájöttem, hogy David Cameron szimpatizált és támogatott egy olyan csoportot a közösségben, akik bántalmazzák az állatokat, nagyon feldúlt lettem.”
„Ezt a napot nem ünneplem. Életem egyik legmegrázóbb emléke. De ma is fogok gitározni, csak úgy, magamnak.”
(Freddie Mercury halálának 20. évfordulóján)
„Még sosem találkoztam olyan dobossal, aki ilyen széles és nagy hangzással rendelkezett volna – olyan volt, mint egy zenekar -, és az én gitárhangzásom, ami szintén nagyon széles, az ő dobjainak spektrumával párosulva egyszerűen összeállt, és teljesnek tűntünk.”
(Roger Taylorról)
„George-ot nagyon tisztelem, és úgy gondolom, hogy a gitáros közösség nagyon alábecsüli őt; mindenki a gyorsan játszó emberekről áradozik, de ha megnézed a katalógusát, amit ő készített, az kolosszális.”
(George Harrisonról)
„Úgy gondolom, hogy a világ sokkal színesebb hely lett Michael munkásságának köszönhetően… ő egy igazán csodálatos előadóművész volt a csúcson. Szerintem nagy művésznek számít; egész testét és lelkét a művészetének szentelte. Csak remélni tudom, hogy boldogan hunyt el, nagy reményekkel és a dicsőséges visszatérő turnéjának várakozásában. RIP Michael.”
(Michael Jackson haláláról)
„Amikor felmerül a kérdés, hogy ’Akarsz-e újra turnézni?’, azt gondolod: ’Ó, Istenem. Megvan az életem. Elég békés. Mindenem megvan, amire szükségem van. A családommal akarok lenni’ stb. stb. De a vadon hívása ott van, és azt gondolod: ’Oké, ez az, amit valójában csinálunk. Zenét játszunk. Elmegyünk szórakozni.’ Kockázatot vállalunk. Biztonsági háló nélkül játszunk.”
(A Queen zenekarral való turnézásról)
Szerző: Pajlócz Júlia
Források:
brianmay.com, Wikipedia/Brian May, Holbornassets.com, Neredist.com, ljmu.ac.uk/Brian May, IMDb.com, a Queen hivatalos rajongói oldala/By Jacky Nunn